Németországban az orvosi részvétel egy szülésnél, ha az természetes úton befejeződik, 75,77 euró. Két óránál hosszabb vajúdásnál 15,50 a szakorvosi segítség. A világra segítés manuális extrakcióval 32 euró és 29 cent, vákuummal vagy fogóval 48,50, elölfekvő méhlepénynél 21,57 euró felár. Az internetező német kismamának úgy két percébe kerülhet, hogy megtalálja ezeket az adatokat, az orvosi díjszabásokat tartlamazó jogszabály, a Gebührenordnung für Ärzte (GOÄ) ugyanis számtalan példányban tanyázik a weben. És a GOÄ tételesen felsorolja a különféle orvosi tevékenységeket, és eurócentre megmondja, was kostet das ganze Zeug. A beteg vagy a szülő nő szépen kikalkulálhatja, mit fizet utána a biztosító a Kassenarztnak.

A magyar kismama túrhatja a webet napestig. Jó esetben megtalálja az 1997. évi LXXXIII. törvényt a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól meg a 217/1997. sz. végrehajtási rendeletet, azokban forinttételeket nem talál. Vagy próbálhat eligazodni a BNO (betegségek nemzetközi osztályozása) meg a HBCS (homogén betegcsoportok) különböző verzióiban, már ha sikerül lebűvölnie őket, mondjuk, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központjának újkeletű, meglehetősen zötyögős szájtjáról. Garantált becsavarodás.

Számla

Az egészségügyi miniszter azt tervezi, hogy a kórházból távozó betegek kapnak majd egy tételes elszámolást, amolyan kváziszámlát, hogy tudják, mennyit fizet értük az egészségbiztosítási pénztár. Mennyivel egyszerűbb lenne csinálni és közzétenni egy magyar GOÄ-t, számolgathatnánk már az első tüneteknél. Az persze a kisebbik baj, hogy nem tudjuk, mibe fog kerülni begyulladt féregnyúlványunk az OEP-nek, de azt se nagyon tudhatjuk, mibe fáj nekünk. Mert a magyar egészségügyben fél évszázada megcsontosodott paraszolvenciáról csak azt tudhatni biztosan: adni muszáj. De hogy hol, kinek, miért mennyit – arról nincs adatbázis.

„Hányszor fizetjük is meg az orvost? – kérdezi Polónyi István az Élet és Irodalomban. – Egyszer, amikor kifizetjük bérünk után a járulékot, egyszer, amikor a hálapénzt adjuk, egyszer, amikor magasabb jövedelemadót fizetünk, mert (többek között) az orvos nem fizet a hálapénz után, egyszer, amikor kifizetjük az orvos és a gyógyszergyártók összejátszása miatt magasabb árú s nem ritkán felesleges gyógyszerek árát, egyszer, amikor ezek miatt is magasabb járulékot fizetünk, s egyszer a hálapénz miatt eltorzult egészségügy egyre nagyobb költségei nyomán fizetett nagyobb adókkal. (S a hetedik te magad légy?)” Hol, hogyan lehetne ebbe a nagyon is életbe és zsebbe vágó kuszaságba valahogy belelátni? Az interneten nem. Ott sem.

Termékinformáció

Pedig az interneten hatalmas tömegben taláhatunk különböző termékekről és szolgáltatásokról mindenféle szintű, típusú (és megbízhatóságú) információt. Ha, például, kocsit akarok venni, kezdhetem a pletykaszintű tapasztalatcserével. Autóstársak, öreg rókák, lelkes bezinguruk okosíthatnak ki fórumok ezreiben. Csak a Index–Totalcar autós-motoros fórumán kétezer-nyolcszáz topikban, kétmillió-háromszázezer hozzászólásban cseréltek eddig eszmét a polgárok.

Ott vannak aztán a márkafanok és márkaklubok szájtjai a maguk csemegéivel. Egy szinttel feljebb jönnek az autós szaklapok és szakportálok, tucatszám találhatunk minden típusról többé-kevésbé használható ismertetőket, teszteket, műszaki adatokat, összehasonlításokat, ár- és költséginformációkat. Szóba jöhetnek a szervezetek, szövetségek, autóklubok, hatóságok, egyetemi-főiskolai közlekedési karok, autósiskolák, szervizek, szerelők honlapjai is. Végül ellátogathatunk a gyártók és a kereskedők webjeire. Részletes, színes-szagos prospektusok és termékismertetők. Meg árkalkulátorok: összerakhatjuk a legkülönfélébb felszereltségű kocsit a nekünk tetsző extrákkal, és azonnal tudjuk, mennyibe kerül. Akár meg is rendelhetjük legott, online.

Hasonlóan sokoldalú információválasztékot találhatunk szinte minden nagyobb forgalmú termék- és szolgáltatástípusra a pénzügyi befektetésektől az építkezésen vagy kertészkedésen át az evés-ivásig. Az internetes háttérrel talán legjobban ellátott szolgáltatásterület – látszólag – az egészségügy. Az egészség-betegség mindenkit érint – szemben, mondjuk, az autózással –, ráadásul külön megdobja a területet a „fejlett” világban tomboló egészséghype és fitneszterrorizmus. Fórumok, chatek, bulvárlaprovatok, magazinok, szaklapok, portálok. Tanácsadó és felvilágosító helyek, orvosok, ilyen-olyan gyógyászok és kuruzslók, rendelők, klinikák, kórházak, egyetemek, intézetek és intézmények, kamarák, szövetségek, önszerveződő és önsegélyző csoportok, klubok, ngo-k, karitatívok és pénzhajhász sarlatánok, gyógyszer- és segédeszközgyártók, biztosítók és egészségpénztárak, eü.-politikusok és szakértők, menedzserek és organizátorok és így tovább, mind-mind reprezentálódnak valahogy a weben.

Lyuk a hálón

Mégis, a magyar egésszégügyi szolgáltatásoknak ez a hálózati információvertikuma lukas. Két területen biztosan. Az egyik a szolgáltatásminőség. Nemigen találunk szakszerű orvos-, rendelő- és kórház-„teszteket”, összehasonlításokat, a szabad orvosválasztás jogát nem támasztják meg megbízható, objektív ismertetések és minősítések. Még nagyobb az információhiány a piszkos anyagiakról. Különösen a legalitás peremén ingó paraszolvenciát borítja ragacsos köd. A magyar egészségügy megkövült feudális strukúrái keményen ellenállnak a társadalmi információéhség nyomásának.

Így aztán a tájékozódni kívánó páciens kénytelen a sorstársakkal folytatott tapasztalatcserére hagyatkozni. Ha benézünk az [origo], az index vagy pláne a Nők Lapja C@fé, a Hölgyfórum, a Babanet vagy a Babapont fórumaiba, sorra bukkanak elő az ilyen topikcímek: Kórházak, orvosok, körülmények; Szülészetek, kórházak; Hol szüljek?; Háziorvost, Fogorvost, Nőgyógyászt keresek stb. És igen: Mennyibe kerül ma egy szülés?

A fórumokon különös érdeklődés mutatkozik a szülészek-nőgyógyászok és a szülészetek iránt. A túlsúly érthető. A szülő nő – többnyire – nem beteg, egészséges, ereje teljében levő fiatal, élete egyik legfontosabb eseményére készül, és gyakran van olyan társadalmi és egzisztenciális helyzetben, hogy rosszul tűrje a magyar egészségügyi intézményekben annyira jellemző kiszolgáltatottságot. Tudatos, agilis, tájékozódik, dönt, és döntéséért áldozatot hoz.

halapenz.hu

December felbukkant a sajtóban a www.halapenz.hu szájt híre, és váratlanul irdatlan politikai és médiavihart kavart. A vihar oka feltehetően a provokatív doménnév és a kissé fellengzősre sikeredett cím – Országos szülészorvosi adatbázis – lehetett. Valójában egyszerű tematikus – bár némileg rendezett – fórumról, szolíd információgyűjteményről van szó, amely messze nem felel meg az adatbázis szakmai ismérveinek. Nemrég szült anyák mondják el tapasztalataikat, véleményüket, kórházak szerinti csoportosításban, a szüleszetekről és orvosaikról, névvel, gyakran telefonszámmal. A hozzászólások fejlécében ott virít, mennyit kért – ha kért – a doki a terhesgondozásért és a szülésért.

A fórumot egy ifjú apa hozta létre, mert felkapta a vizet a gyermeke születése körül tapasztalt agresszív, de ködös anyagiasságon. Gondolta, segít tájékozódni sorstársainak.Nem járt el nagyon gondosan. Nem derül ki például, hogy magán- vagy közrendelőben folyt-e a megfizettetett terhesgondozás, magánpraxisában vezette-e le a szülést az orvos, vagy valójában SZTK-alapon.

Az orvosok, élükön a kamarával mindenesetre felzúdultak, egyesek perre mentek, noha a hozzászólások nagy többsége egyáltalán nem volt dehonesztáló. A sajtóban és a politikai fórumokon fellángolt az egészségügy finanszírozásáról és különösen a hálapénzről szóló vita, és hetekig etette témával a publicistákat. Az egészségügyi miniszter is sorompóba lépett, és szemmel láthatólag arra próbálja használni a felkavart kedélyeket, hogy az évtizedek óta egy helyben kecmergő egészségügyi reform támogatására hangolja a közvéleményt. Mindehhez olyan nagyágyúkat hívott segítségül, mint az APEH meg az ügyészség.

Adatvédelem

Az ügyben felhabzó szócséplésnek az adatvédelmi ombudsman adott sajátos gellert. Az országgyűlési biztos először is aggályait fejezte ki, majd, kipihenvén az ünnepek fáradalmait, adatvédelmi eljárást indított. Szerinte „az ilyen típusú nyilvános adatbázisok létrehozásához törvényi felhatalmazás vagy az érintettek hozzájárulása szükséges”. Merthogy az orvosok telefonszámai és – ó, igen, szakadj le magas ég! – a „hálapénztarifák” személyes adatot képeznek, közzétételük csak az érintettek hozzájárulásával jogszerű.

Arra a felvetésre, hogy hasonló információk internetes fórumokban és más helyeken is felbukkannak, az ombudsman kifejtette, hogy a fórumok üzemeltetése „önmagában még nem feltétlenül felhívás a jogsértésre”, a Hálapénz.hu azonban ebben a formában nyilvános adatbázisnak minősül, így más elbírálás alá esik. Az adatbázis azonban – ezt az adatvédelmi biztosnak tudnia illene – saját információkereső nyelvvel rendelkező, strukturált adattárat jelent, attól, hogy valaki véletlenül beleírja a címébe az adatbázis szót, még nem válik egy traccsparti adatbázissá. (Más kérdés, persze, hogy miért függ bárminemű adatok publikálásának jogszerűsége a megjelenési formától.)

Másrészt egy, a nyilvános térben működő szolgáltató neve, címe, telefonja – a saját jól felfogott érdekében – publikus adat kellene legyen, józan paraszti ésszel legalábbis. És igen – fogyasztói szemszögből mindenesetre –, a tarifája is. Az adatvédelmi biztos egyébként több fórumon is kifejtette, hogy az adatvédelmi törvény jó és korszerű, ismeri például a közérdekből nyilvánosságra hozható személyes adat fogalmát is, csak nem születtek meg azok a jogszabályok, amelyek meghatároznák az ilyen adatok körét. Ezek híján a személyes adatok köre általánosan értelmeződik, még akkor is, ha ez nyilvánvaló közérdeket sért. (Az is érdekes, hogy még nem tűntek fel adatvédelmice, sok egyéb között például, a történelmi múltra visszatekintő Lányok, Házak, Vendégek fórum és a belőle kinőtt prostitúciós „fogyasztóvédelmi és szervizszolgáltatások”, a szextunderek.hu, a szoknyavadasz.hu vagy a masszazsinfo.hu.)

Egyes szakértők felvetették ráadásul, hogy az ilyen fórum jellegű szolgáltatások forrásainak kontrollálhatatlansága felveti különböző bűncselekmények gyanúját az enyhébb személyiségijog-sértésektől egészen a rágalmazásig. Ebben az irányban azonban a kommunikációs jog legvadabb vizeire eveznénk. Akár csak akkor, ha elfogadnánk azon szakértők jogértelmezését, akik szerint tulajdonképpen a hálapénz minden formája jogellenes, vagyis már az a közlés is, hogy egy orvos egyáltalán elfogadott paraszolvenciát, feljelentésnek – vagy rágalmazásnak – minősül.

Klónok

A honlap létrehozója és üzemeltetője megfutamodott az ombudsman véleményétől és az orvosok támadásaitól, és bezárta a boltot. Néhány nap múlva – a régi jó internetes civil kurázsi halavány remineszcenciájaként – megjelentek külhoni szervereken a halapenz.hu-klónok. Ehhez egyébként ma már nem kell, mint azt a honlap készítője vélte, „ellopni” a tartalmat. A Google kereső minden indexelt weblapot tárol, és addig a néhány hétig, amíg a leszedőrendszer újra elér hozzájuk, és észleli megváltozásukat, az anyaszerverről törölt anyagok előszedhetők a Google-cache-ből.

Az első kópia a halapenz.tripod.com címen bukkant fel, a cikk írásakor éppen üzemel, akár csak a halapenz.tk-verzió. Mindkettő az eredeti Országos szülészorvosi adatbázis címet viseli. Használhatóságukat erősen csorbítja, hogy csak névvel fölvállalt postokat közölnek, viszont nem tartalmazzák az orvosok nevét, adatait. A „Halapenz.hu emlekoldal” nevet viselő halapenz.cjb.net-en viszont fordítva van, szerepelnek az orvosnevek, viszont nincsenek az üzenetek aláírva. Akinek van türelme, párosítgathat.

Az eredeti www.halapenz.hu-n csak egy rövid közlemény olvasható, amelyben a készítő elhatárolja magát a klónoktól. Támadt két paraszolvenciaellenes, illetve halapenz.hu-nosztalgikus fórumszájt is, a halapenz.info és a halapenz.com. Ha tehát nem is gerjedt az internet-hőskoriakhoz méltó információs kampány a halapenz.hu megfutamítása nyomán, az azért biztosnak látszi, hogy a halapenz-tartalmú doménnevektől egy darabig nem szabadulnak se az orvosok, se az adatvédelmi biztos.

Zsadon Béla